Pedig annyira naivság lenne azt feltételezni, hogy két tökéletesen egyforma véletlen is létezik. Félelmetes hangulat, csodálatosan játszik AT a szavakkal, egy egész életre elegendő szép, tökéletes mondatok gyűjteményét birtokolja a könyv tulajdonosa.
... és mégsem tudtam megszeretni. Talán mert nem hagyott elég időt érezni... Pillanatokat éltem meg, de már-már erőszakosnak, tolakodónak és agresszívnek éreztem a sorokat és sokkal inkább voltam dühös, mint zaklatott. Nem tudtam zaklatott lenni. Olyankor sem, amikor a gondolataim teljesen más dolgokon kalandoztak olvasás közben. És akkor sem, amikor valahol átment az egész unalomba...
Pedig nagyon szerettem volna szeretni. Mert mesés a borító. Klassz a cím. És tényleg csodálatosak a szóvirágok. Csak épp nem lett belőlük rét. Talán még csokor sem. És ez így, ebben a formában, most inkább fárasztott, mint szórakoztatott.
Pedig én szeretem a hasonlóan fura, különleges írásokat. És annyira bíztam ebben a bejövősdiben, a fülszövegek alapján, hogy négy könyvét rendeltem meg egyszerre ATnak. Még kettő van hátra. Egyelőre kivárok.
De azon a délután eldöntöttem, hogy nélküled megyek tovább. Akkor még nem is sejtettem, hogy te már ötvenhét napja ezt teszed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése