Szintén egy családregény. És nemcsak.
„A Hóhér háza” Kolozsvár regénye, melyben a közelmúlt romániai diktatúrájának mindennapjai elevenednek meg egy kamaszodó lány szemével .
Erdély sokféle közege, zavaros származások és előítéletek, amelyben egy kamasz próbál eligazodni, igazságot tenni és (túl)élni. Rendkívül igényes nyelven megírt, kiváló elbeszélőkészséggel rendelkező mű Tompa Andrea első regénye.
A Fejtől s lábtól kedvenc lett. Az idei legnagyobb! És éppen ezért olyan ki nem mondott és tudatosan soha meg nem fogalmazott,
Tompa Andrea nekem ír. A történetei az én történeteim. És olyan nyelven ír, olyan formában használja a nyelvet, ami szívemnek erősen kedves.
Mert a történeten túl élő nyelve egy külön világ. Nagyon jól és gondosan kidolgozva, minden apró részlete a helyén van.
Egy olyan korról ír, amibe beleszülettem. Ahol éltem. És mégsem. Túl kicsi voltam. Vagy túl jól megoldották a szüleim, hogy nem vettem észre nagyon nagyon sok dolgot... például a hiányt. Ez mostani fejjel félelmetes. De akkor beleszülettem. Nem tudtam, hogy azért nincs rendes tévé,
És ilyen előzményekkel talán még érdekesebb volt a törénet.
Családregény. Fiatal diáklány, egyes szám- harmadik személy. Napló a túlélésről. Egy abszurd világban, ahol bármi megtörténhet. És legtöbbször meg is történik.
Úgy hiteles korrajz, hogy közben elsőosztályú irodalmi regény, ami akár fikció is lehetne. De nem az. Nagyjából ismertem már a legtöbb történetét. Ez is azt bizonyítja, hogy több ez, mint egyszerű, kitalált történet... jóval több.
Az egymondatos történetek könyve. Aminek a folytatását nagyon szívesen olvasnám azzal a mondattal kezdődőleg, ami a mesélő édesanyja szájából hangzott el a regény végén: ti pedig csináltok, amit akartok, lányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése