... egy könyv, ami annak ellenére nekem szól, hogy Kolozsváron játszódik.
Kolozsvár nem az én városom. Ennek hosszú története van, de nagyon távol áll tőlem...
De ez a könyv az enyém. Enyémek a szereplők. A két főhős. Enyém az orvosi egyetem története. Enyém az első éves egyetemisták története. Enyém a könyv nyelvezete. Enyém lett minden aprólékos leírás. Enyém lett Tompa Andrea világa
Hihetetlen mennyi tapintat, mennyi érzékenység rejtőzik a sorok között. És az méghihetetlenebb, hogy ez elég ahhoz, hogy az amúgy kényes témák (nem kevés) minden feszengés és kellemetlen életérzés nélkül, de szépítések és elhallgatások nélkül, a hétköznapok természetességével válnak befogadhatóakká.
Hogy miről is szól tulajdonképpen? Mesélje el Tompa Andrea helyettem. Riport Tompa Andreával. ... és meséjék el Károly Csaba és beszélgetőtársai: Pro és kontra, elemzőktől a Fejől s lábtól-ról.
És hogy nekem mit jelentett ez a könyv? Egy könyv a lázadásról. Egy könyv a kitartásról. Egy könyv az útkeresésről. Egy könyv az elfogadásról. Egy könyv a fejlődésről. Egy könyv a megbocsátásról. Egy könyv a túlélésről. Egy könyv a továbblépésről. Egy könyv az életről.
Sokat tanultam magamról. Sokat tanultam a környezetemről. Miközben igyekeztem a lehető leglassabban olvasni a történetet, hogy sokáig tartson.
Nem tudom, hogy nem orvosi szemmel milyenek lettek volna a leíró részek. Én ugyanúgy élveztem a sebészeti leírásokat, ahogy a kórbonctan gyakorlatokat, a SMURDozást (gyorskocsizást), a fürdők leírását, a nők helyzetét a orvoslásban, vagy az ikrek szülésének levezetését, plasztikai sebészet helyzetét az ezerkiláncázas évek elején és természetesen a kolozsvári pszihiátrián játszódó részt. Egy émény volt minden sora. Nagyon egyben van az egész történet...
... olyan az a hang, mint a moha a nyári erdőn, csak rá kell feküdni s kész.
És most mégis nehéz helyzetben vagyok. Már a kosaramban van Tompa Andrea első alkotása. És félek nekikezdeni. Mert az is Kolozsváros történet ám. Sokak szerint jobb, erősebb, mint ez a kedvenc, ami a szerző második könyve ugye..., de úgy érzem nekem egyelőre idő kell. Nem szeretném még elengedni ezt a történetét...
Köszönöm Andrea ezt a különleges könyvélményt!
Ki otthon lett megszülve, még abba se bízhat szegény, hogy el lett cserélve, s őneki voltaképpen mások a szülei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése