2015. február 25., szerda

Máté Angi: Ez egy susogó levél

Nem volt maradása a félésben, hát elment a világba ez a kislány.


Máté Angi rövidmeséi olyan, a gyerekek számára mindennap használt, hétköznapi fogalmakról szólnak, amelyek eddig mégsem jelentettek témát a gyerekirodalomban:
fázás, magány, félelem, szeretet.
Lackfi János megfogalmazásában Máté Angi írásai „világújrateremtő”, egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv Máté Angi – nyelven beszélnek.
Mesékről lévén szó a szokatlan perspektívák, megszemélyesülő fogalmak, varázslatok használatával lesznek különlegesek ezek a történetek, melyekben az érzékelésnek kitüntetett szerepe van.
A rövidprózák, Keszeg Ágnes illusztrációival kiegészülve különös, álomszerű, szürreális, ám mégis otthonos hangulatú mesekönyvet eredményeznek.

 
Igazi meséskönyv. Abból a fajtából, amit tizen éveim elején is rongyosra olvastam és forgattam volna. Meseszép rajzok, amiket örömmel simogat meg az olvasó. Nézegeti a képeket, miközben újraolvassa Máté Angi sorait, mert egyszerűen szépek, szórakoztatóak, simogatják az olvasó retináját. 
Egy nagyon szerethetőre újrateremtett világ ez. Szeretnék Máté Angi világában élni. 
És tulajdonképpen minden átmenet nélkül, egész gyorsan a saját gyerekkoromba repített. Ezért is jár neki a nagy nagy piros pont.

Élmény volt olvasni a meséket. Talán csak azt nem szerettem, hogy nagyon hamar vége lett... :(  

Olyan ismerősen MátéAngis volt a stílus, a Mamó után, miközben egészen új élmény volt minden egyes először olvasott, látott, vagy látni vélt képsor. Én igazábóé az Emlékfoltozókat kerestem és az Ez egy susogó levél talált rám. És érzem, hogy én nagyon nagyon szeretem a szürrealitást, ha ilyen szép köntösben érkezik, akár képekben, akár szófordulatokban. Együtt pedig igazán nagyon hamar és könnyen kedvencekké válnak. :)  

Hát tudd meg, a gesztenyék a világon a legjobban azt szeretik, ha sütik őket, mert akkor megtelnek forrósággal, és ugrálniuk kell, míg ki nem pukkadnak.
És ez az egész pont olyan, mint amikor neked nagyon kell kacagnod, de eldugod a kacagást, magadban, a kacagás gyűl-gyűl – mint a gesztenyében a forróság –, aztán kipukkadsz, és akkora jó az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése