Tóth Krisztina: Magas labda

Mint autótetőn felejtett noteszt:
elveszítettél
engem.




Zseniális. Benne van igazából minden, ami egy verseskötetben az életről, az életből benne lehet. És mindezt valami varázslatos, stílusos formában. Ha fáj is, ha gyomorszájon vágós is, akkor is akarja az ember. Ne csak a verseket, ne csak a varázslatos képű sorokat, hanem magát az életet. Ettől többet pedig nem lehetne egy könyvtől sem kapni.

Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.

Amennyire nem nekem volt kódolva a Vonalkód, annyira úgy éreztem, hogy nekem volt dobva a labda. Nagyon könnyed, ugyanakkor édesen fáj és közben hihetetlen hangulatot teremt.
Játékos, ugyanakkor iróniával teli. Valami sajátos, valami egyedi. Olyasmit kap az olvasó, amivel úgy nagyon jól el tud lenni, meg tud lenni..., de azért ez még úgy van. Hihetetetlenül mesés és igényes, egyszerűen jófej formában szórakoztat.

Csak másban moshatod meg arcodat,
és ha sikerült végre,
tükröd is az lesz. Le ne nézz
többet a mosdólére.

Ez is csak ember,
hiába fürösztöd
önmagadban,

te meg magányos
maradsz, de tiszta:
szól a szappan.

Ezeket a verseket egyszerűen nagyon lehet szeretni. És noha az idézetekből nem derül ki, hogy mennyire mesevilágba van az egész kötet csomagolva, hogy mennyire tudnak simogatni a szóképek, amiket Tóth Krisztina használ... egyszerűen friss, ötletes és üde minden sora. Óóóó, csak áradozni lehet róla, bizony.

... akcentus nélkül
csak a félelem nyelvét beszélem.

Persze a fülszöveg mindezt sokkal távolságtartóbb és objektívebb formában fogalmazza meg:
Nyugodt szívvel ki merjük jelenteni: Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Most a Magas labda újabb fontos állomás költészetében, mely egyszerre mutat finom továbbérlelődést és radikális újrateremtést: a könyv egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is. Ezekben a csodálatos és megrázó szövegekben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl.

Mindenképp a többször olvasós, kedvenc kategória.  
És igen. Valami hihetetlen jó érzés, hogy együtt kezdük a 2015-ös évet.:)

Vicc volt, csak nem fogtad fel talán.
Percekig röhögsz, mikor megérted.
Aztán kilépsz a nevetésed ajtaján,
Odaát csönd és székek.