2014. december 25., csütörtök

Hervay Gizella: Életfa




erdők bokrok kis lakója
lágy éneke alkonyóra
lágy éneke altasson
árva szíved megnyugtasson!



  
Mert most épp Zelk Zoltánt olvasok, H.G. mellett, és az az érzésem, hogy így év végére újra megtalálom a verseket. :) 

"Hazám hazám édes párom
hazaérünk egy fűszálon
kerek a föld végtelen
végtelen a szerelem." 


Ilyen dalszerű négysorosokból áll ez a kötet, amelyben fákról, madarakról, örömről, bánatról, hűségről és szerelemről szólnak a versek. Hervay Gizella kitűnő költő, Hajnal Gabriella a legszebben megálmodott faliszőnyegek mestere; kettőjük alkotásából kapnak a gyerekek valódi művészetet: költői élményt, festői színpompát.


Sajnos a csodálatos rajzok nélkül olvastam, de mesés volt ez így is... noha nehezen tudtam a legtöbb varázslatos négysorost gyermekversekként olvasni. Inkább a népdalok világában, a balladák világában éreztem magam.

... és igen, egész biztos, hogy még visszatérek Hervay világába,  nem is olyan soká...

fenyőrigó fenyőrigó
kell-e dió? kell-e dió?
nekem te kellesz te rigó
fenyőrigó fenyőrigó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése