Körutazás az őrületiparba„Mellékhatása harsány, fetrengő röhögés – szent ég, ez nagyon mulatságos! Ronson új könyve provokatív és érdekes. Garantálom, hogy végig örömmel fogja olvasni.” (Observer)
„Egyszerre félelmetes és fergeteges.” (The Times)
„Késő éjszaka kezdtem olvasni ezt a könyvet. Fáradt voltam, kedvetlen és beteg… aztán azon kaptam magam, hogy idióta módjára harsányan röhögök, és oldalról oldalra lapozok.” (Will Self, The Guardian)
... na ez az, amit nem kaptam meg a könyvtől... nem volt se mulatságos, se hangosan nevetős..., viszont minden más benne volt, ami miatt szívesen olvasok egy könyvet.
Nem a borítójával nyert meg magának. A cím viszont érdekesnek tűnt. A könyv pedig igazolta a sejtést.
Mi van, ha a társadalom alapvetően nem racionális, hanem az őrület vezérli? Ez a gondolat végtelenül érdekes utazásra indítja Jon Ronsont.
Út közben találkozik pszichopatákkal, akiknek életét megérintette az őrület, és olyanokkal is, akiknek az a munkája, hogy diagnosztizálja őket; köztük azzal a pszichiáterrel, aki a pszichopatadiagnosztizáló tesztet kidolgozta; tőle tanulja Jon, honnan lehet felismerni a pszichopatát. Ez az a tudás, ami úgy tűnik, felfedi, hogy minden rendszerben van valami őrült…
Jon híres humorával, bájával és nyomozói indíttatásával ez a könyv egyszerre szórakoztató és őszinte. Komoly kérdéseket vet fel arról, mi a normalitás definíciója egy olyan világban, ahol egyre inkább a legbolondabb szélsőségről ítéltetünk meg.
Éreztem abban valami furát, hogy igen, én ezt kikapcsolódásként olvastam... és hamar megszerettem a könyvet, mert nagyon gyorsan azonosultam Ronson stílusával. Mert mindent, tényleg mindent, ami az embernek fontos és ami igazán érdekli, azt csak úgy lehet és érdemes csinálni, ahogy Ronson tette. Megszállottnak kell lenni.
Jó a stílusa. Számomra ez legalább annyira fontos, mint amiről ír.
A pszihopata teszt alkalmazása, tehát egy lista alapján diganosztizálni, akár élesben is. Mennyire veszélyes? Mi az értelme? Kinek mi az érdeke? Kik az ellenérdekeltek?
Nem szakkönyv. Tehát azért a helyén kell kezelni. És ezt nem lekicsinylésnek szánom. Szerintem igényes, tartalmas, érdekes. Háttérinformációkkal kiegészítve pedig kifejezetten szórakoztató.
De bárkinek nyugodtam merem ajánlani, akit akár kis mértékben, de érdekelnek a mentális betegségek, kategorizálásuk és egyáltalán a pszihiátria...
Amikor az ember egy másik ember szemébe néz,csak addig lát,mintha bezárt ajtót nézne. Vegyük ezt lehetőségnek,hogy bekopogjunk azon az ajtón. Ha nem akar ajtót nyitni,meghajlunk előtte és azt mondjuk : Rendben . Majd ha készen áll kinyitni .
– Mi lehet a zárt ajtó mögött?-kérdeztem .
– Szabadság- felelte Gary.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése