Körutazás az őrületiparba
„Mellékhatása harsány, fetrengő röhögés – szent ég, ez nagyon
mulatságos! Ronson új könyve provokatív és érdekes. Garantálom, hogy
végig örömmel fogja olvasni.” (Observer)
„Egyszerre félelmetes és fergeteges.” (The Times)
„Késő éjszaka kezdtem olvasni ezt a könyvet. Fáradt voltam, kedvetlen
és beteg… aztán azon kaptam magam, hogy idióta módjára harsányan
röhögök, és oldalról oldalra lapozok.” (Will Self, The Guardian)
... na ez az, amit nem kaptam meg a könyvtől... nem volt se mulatságos, se hangosan nevetős..., viszont minden más benne volt, ami miatt szívesen olvasok egy könyvet.
Nem a borítójával nyert meg magának. A cím viszont érdekesnek tűnt. A könyv pedig igazolta a sejtést.
Mi van, ha a társadalom alapvetően nem racionális, hanem az őrület
vezérli? Ez a gondolat végtelenül érdekes utazásra indítja Jon Ronsont.
Út közben találkozik pszichopatákkal, akiknek életét megérintette az
őrület, és olyanokkal is, akiknek az a munkája, hogy diagnosztizálja
őket; köztük azzal a pszichiáterrel, aki a pszichopatadiagnosztizáló
tesztet kidolgozta; tőle tanulja Jon, honnan lehet felismerni a
pszichopatát. Ez az a tudás, ami úgy tűnik, felfedi, hogy minden
rendszerben van valami őrült…
Jon híres humorával, bájával és nyomozói indíttatásával ez a könyv
egyszerre szórakoztató és őszinte. Komoly kérdéseket vet fel arról, mi a
normalitás definíciója egy olyan világban, ahol egyre inkább a
legbolondabb szélsőségről ítéltetünk meg.
Éreztem abban valami furát, hogy igen, én ezt kikapcsolódásként olvastam... és hamar megszerettem a könyvet, mert nagyon gyorsan azonosultam Ronson stílusával. Mert mindent, tényleg mindent, ami az embernek fontos és ami igazán érdekli, azt csak úgy lehet és érdemes csinálni, ahogy Ronson tette. Megszállottnak kell lenni.
Jó a stílusa. Számomra ez legalább annyira fontos, mint amiről ír.
A pszihopata teszt alkalmazása, tehát egy lista alapján diganosztizálni, akár élesben is. Mennyire veszélyes? Mi az értelme? Kinek mi az érdeke? Kik az ellenérdekeltek?
Nem szakkönyv. Tehát azért a helyén kell kezelni. És ezt nem lekicsinylésnek szánom. Szerintem igényes, tartalmas, érdekes. Háttérinformációkkal kiegészítve pedig kifejezetten szórakoztató.
De bárkinek nyugodtam merem ajánlani, akit akár kis mértékben, de érdekelnek a mentális betegségek, kategorizálásuk és egyáltalán a pszihiátria...
Amikor az ember egy másik ember szemébe néz,csak addig lát,mintha bezárt
ajtót nézne. Vegyük ezt lehetőségnek,hogy bekopogjunk azon az ajtón. Ha
nem akar ajtót nyitni,meghajlunk előtte és azt mondjuk : Rendben . Majd
ha készen áll kinyitni .
– Mi lehet a zárt ajtó mögött?-kérdeztem .
– Szabadság- felelte Gary.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése