2014. április 2., szerda

Popper Péter: Felnőttnek lenni…

Szabadnak lenni annyit tesz, mint egyedül lenni: szeretet nélkül, gyűlölet nélkül, félelem nélkül és remények nélkül. Megbírja ezt ember akárki?

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött és állampolgári jogai
vannak? Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, erkölcsünkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? Az ifjúság és vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával ebben a könyvében a szerző.

Olyan popperpéteres és mégse... Csak igazi elfogult pp rajongóknak merném ajánlani és biztos vagyok benne, hogy náluk se ez lesz az igazi. 

Ezzel a címmel, valjuk be, nehéz a léc felett ugorni. Mert amikor elolvassa az ember a címet, akkor vár valamit. Lehet, hogy mindenki mást. Lehet, hogy más meg is kapta a könyvtől, amit várt. Én most azt hiszem, hogy inkább nem, mint igen. 

Pedig voltak benne érdekes részek és a legtöbb gondolat is helyénvaló és találó volt. Mégsem állt nálam össze a kép.

Szeretem ppben, hogy sok irodalmi utalással dolgozik.  

És nem, a könyv értelmezése szerint nem vagyok felnőtt és nem is feltétlenül vágyok rá. Tudom, természetesen, hogy ez nem vágyás kérdése. De engem már olvasás közben is lefárasztott az egyensúlyra törekvés gondolata. Értem, hogy ezt lazán véve kellene úgy érezni, de ettől én azért a végletekebb embere vagyok.

Azért természetesen a sok jó gondolat közül néhány nagyon betalált. 
A modern serdülő nemzedék éppen ellenkezőre törekszik:
igyekszik meghosszabbítani a tinédzser éveket. Ez lett a legkellemesebb életkorszak, mert felnőtt jogokkal jár (öltözködésben, szórakozásban, szexuálisan stb.), felnőtt életterhek nélkül.


Természetesen továbbra is maradok pp rajongó.:)
 

Benjáminkának az a legfőbb törekvése, hogy mindenki várakozásának megfeleljen, mindenki elégedett legyen vele. Számára a legnagyobb iszony, ha megharagszanak rá. Kerül minden konfliktust, őszintén vagy tettetve próbál alkalmazkodni az egész világhoz. Közben lassan elveszíti saját magát, már nem is igen tudja, hogy ő mit szeretne, mire vágyik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése