Popper Péter: Praxis avagy angyalok a tű fokán

Vallomás a lelki gyógyító ritka diadalmáról és gyakori bukásáról

És így van rendjén. Az átélt iszonyatok idővel legendává szelídülnek, a legendákat kiszínezzük és sztori lesz belőlük, a sztorik pedig törékenyek és változékonyak, mint az álom. 
Mi oly anyagból vagyunk, mint álmaink – tanítja Shakespeare –, s törékeny életünk álmok veszik körül. 

Olyan volt ez nekem most, mint egy útravaló. Jókor találkoztunk.
Sok érdekes történet. Valós történetek és ami a történeteken túl van. Vagy csak egyszerűen mögöttük.

Miről is szól ez a Popper Péter alkotás?
Ez a műve a felismerhetetlenné változtatott pszichoterápiás esetek esszé-szerű leírása, a gyógyításba vetett remények és csalódások, sikerek és kudarcok krónikája. Tanulságos, az olvasó személyes életében is felhasználható, sőt mellesleg szórakoztató írás. Tulajdonképpen kegyetlenül őszinte vallomás egy gazdag és érdekes pályáról, amelynek alkonyi fényében sajátos módon tükröződnek a múlt és a jelen eseményei. Ebben a könyvben egyetlen dolog nem fordul elő: ítélkezés a kliensek viselkedése, reakciói felett. 

Nagyon tud mesélni. Nagyon tud okosan mesélni. Lágyan. Szeretettel mesélni. Mindezt olyan természetességgel, hogy egy kandalló előtt érzi magát az olvasó, egy bögre forró teával és csak jólesik neki hallgatni a történeteket.
Még sok PP vár rám, ebben egészen biztos vagyok. Akkor is, ha volt egy, két rész, amit nem igazán értettem, hogy miért is itt és most. De elolvastam azokat is és igen, gazdagították azt a bizonyos batyut, amit az elején úgy fogalmaztam meg, hogy útravaló...

Ameddig tart a bűntudat, addig tart a bűn is.

Jó érzés volt olvasni. Mert csodák márpedig vannak. És ennek az elfogadása már rengeteg muníciót jelenthet bárkinek, aki útnak indul.
Különleges lett a végére a hangulata, hisz PP hangulata is változott (a fájdalom, a halálfélelem úgy éreztem végig, hogy inkább saját-, mint esettanulmány). Ettől talán személyesebb lett és egy picit megrázó is. Ezzel együtt se vesztette el a derűjét, a realitásérzékét és objektivitását.
Várom a következő PP könyvet.

Ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. En úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség.