2013. december 26., csütörtök

Mosonyi Aliz: Boltosmesék

Ez az a könyv, amiről nem igazán lehet írni. Forgatgatni kell. Minden egyes történetét sokszor sokszor elolvasni. Megcsodálni a sakkfigurákat. Megszeretni a szereplőket. Mosolyogni ahol mosolygós a meseszál, vagy legörbíteni a szánk szélét, ahol eltűnik a mosoly...



KIS BÁCSI GOMBOS BOLTJA
A Kis Bácsi Gombos Boltja éjjelnappal nyitva van. Százegy fiókban tartja Kis bácsi a gombokat, száz fiókot kihúz, minden gombot megmutat a vevőnek, a világ minden ruhájára lehet itt gombot találni, mégis van, aki a százegyedik fiókot is meg akarja
nézni. `Az a fiók üres`, mondja Kis bácsi, és nem mutatja meg soha a százegyedik fiókot. Csak éjjel, ha egyedül van, akkor húzza ki néha vigyázva, az a fiók csillagokkal van teli, az ég csillagaival, és ha még jobban kihúzza, nagy fényesség, egy kicsit belátni a
mennyországba, és hallani, hogy suttognak az angyalok.



A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: – Tessék. Ide sodorta magát az élet.


És hogy miről szólnak a mesék? Rólunk...

A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor. – Egyen rózsát! Igyon hajnali harmatot! – mondta neki a Rózsaujjú Tündér. Megevett hat tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot. – De szép bajszos ember! Sose felejtem el! – gondolta a Rózsaujjú Tündér. – Hanem azért a tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is. 

Rövidek ...
A Kerek Perec Boltjában se méz, se máz, se mazsola, mindenkinek megmondják az igazat. – Fujj, fujj – mondják a vevők –, csak így? Se méz, se máz, se mazsola? Lenne inkább drágább, de adnák meg a módját!

Megkökkentők.
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: – Keserű fánk az élet? Vagy édes? – Én azt honnan tudhatnám – mondja a pék. – Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.

De mindenképp stílusosak, egyediek és szeretnivalók.
Ül az ifjú Ármányka az Ármányok Boltjában, és szövi az ármányt. – Hatalmas ármányt szövök – gondolja –, lesz benne minden: utazás, bűnbánat, zseblámpa, félmosoly, italok, levelek, lépcsők, folyosók – gyönyörű szép lesz! Jön az öreg Ármány, ránéz a színes ábrákra, megcsóválja a fejét:
– Csak egyszerűen, fiacskám! Csak egyszerűen! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése