Ez az a könyv, amiről nem igazán lehet írni. Forgatgatni kell. Minden egyes történetét sokszor sokszor elolvasni. Megcsodálni a sakkfigurákat. Megszeretni a szereplőket. Mosolyogni ahol mosolygós a meseszál, vagy legörbíteni a szánk szélét, ahol eltűnik a mosoly...
KIS BÁCSI GOMBOS BOLTJA
A Kis Bácsi Gombos Boltja éjjelnappal nyitva van.
Százegy fiókban tartja Kis bácsi a gombokat, száz fiókot kihúz, minden gombot megmutat a vevőnek, a
világ minden ruhájára lehet itt gombot találni, mégis
van, aki a százegyedik fiókot is meg akarja
nézni. `Az a fiók üres`, mondja Kis bácsi, és nem
mutatja meg soha a százegyedik fiókot. Csak éjjel, ha
egyedül van, akkor húzza ki néha vigyázva, az a fiók
csillagokkal van teli, az ég csillagaival, és ha még
jobban kihúzza, nagy fényesség, egy kicsit belátni a
mennyországba, és hallani, hogy suttognak az
angyalok.
A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a
boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót,
és azt mondja: – Tessék. Ide sodorta magát az élet.
És hogy miről szólnak a mesék? Rólunk...
A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor. – Egyen rózsát!
Igyon hajnali harmatot! – mondta neki a Rózsaujjú Tündér. Megevett hat
tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a
bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot. – De szép bajszos
ember! Sose felejtem el! – gondolta a Rózsaujjú Tündér. – Hanem azért a
tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is.
Rövidek ...
A Kerek Perec Boltjában se méz, se máz, se mazsola, mindenkinek
megmondják az igazat. – Fujj, fujj – mondják a vevők –, csak így? Se
méz, se máz, se mazsola? Lenne inkább drágább, de adnák meg a módját!
Megkökkentők.
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék,
abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz
bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: – Keserű fánk az élet? Vagy
édes? – Én azt honnan tudhatnám – mondja a pék. – Meg kell venni, meg
kell enni. Abból megtudhatják.
De mindenképp stílusosak, egyediek és szeretnivalók.
Ül az ifjú Ármányka az Ármányok Boltjában, és szövi az ármányt. –
Hatalmas ármányt szövök – gondolja –, lesz benne minden: utazás,
bűnbánat, zseblámpa, félmosoly, italok, levelek, lépcsők, folyosók –
gyönyörű szép lesz! Jön az öreg Ármány, ránéz a színes ábrákra,
megcsóválja a fejét:
– Csak egyszerűen, fiacskám! Csak egyszerűen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése